Kerttípusok 3. - Teakertek Cha niwa

A teázás több évezredes hagyománya a legtöbb keleti kultúrában megtalálható. A tea nem csupán egy ital, a jó tea megnyugtat, lecsendesíti elménket így megérkezhetünk a jelen pillanatba. Az ókori kínában történt, időszámításunk előtt 2700 körül, hogy épp a császár ivóvizét forralták, mikor egy szellő néhány levelet fújt az üstbe, a víz elszíneződött. Shen Nung császár kiváncsiságból megízlelte az italt, amelyet finomnak és frissítőnek talált. A legenda szerint így kezdődött a tea története. Az évszázadok során a teázás a felsőosztály kiváltáságból a mindennapi élet részévé vált. A különböző régiókban, különböző teatípusok, különböző eszközök és fogyasztási szokások alakultak ki. Ha szeretné mélyebb betekintést nyerni a teázás különleges világába, javasoljuk, hogy keresse fel barátainkat a Lánchíd budai oldalán; www.zhaozhoutea.com

A 16. századi Japánban a teaházak mellett kerteket hoztak létre, ezeket cha niwa-nak vagy roji-nak nevezik. A roji jelentése harmatos ösvény, ez a kifejezés szimbolikus módon utal arra az útra, mely során emlekdett állapotba kerülünk a tea által. A teakert, mint művészeti alkotás a természet varázsát hivatott kifejezni. A japán kertekben megszokott letisztult látvány helyett, sűrű növényzet fogadja a szemlélődőt. A cél, hogy az összkép lekösse a tekintet, ugyanakkor megnyugtató legyen, ne túl ríkító. Kő tipegők vezetnek át minket a belső kertbe, ahol a növényzet egyre sűrűbbé válik, mintha egy erdőn kelnénk át mielőtt elérjük a teaházat. Az épület közelében találunk egy bambusz csobogót, melyből a víz egy szikla vízgyűjtőbe folyik, a teázni érkező vendégek itt megmoshatják kezüket, arcukat mielőtt belépnek. A megtisztulás metaforája ez. A teaház teraszáról megnyugtató látvány tárul elénk, itt a világ zajától távol megpihenhetünk egy forró ital mellett. A tea kertek gyakori elemei a bambusz csobogó mellett a kőlámpások, szikla tipegők. Azonban a nagy vízfelületek, tavak, vízesések ebben a kerttípusban nem jellemzőek. A teakertek gyakran árnyékosak, ez meghatározza a növényhasználatot, ilyen körülmények közt árnyéktűrő fajokat válasszunk. Lomblevelű örökzöldeket alkalmazhatunk, például Japán babérsomot, Magyal fajokat, Bambusz féléket esetleg Azáleát. A lombhullatók közül Japán juharok, csüngő ágú Fűzek, Japán kajszi jó választás lehet. Virágzó növényekből, azonban keveset ültessünk, így megőrizve a teakert nyugodt hangulatát. A tű- és pikkelylevelű örökzöldek is fontos részei a roji-nak, például Japán ciprus, Japán erdei fenyő, Japán feketefenyő, Hinoki hamisciprus. A fent említett növényfajok mindegyike megtalálható a hazai faiskolákban és megfelelő gondozás mellett sikerrel nevelhető. A teakertek növényeit sosem alakítják annyira erőteljesen, mint az más japán kerttípusokban megszokott. A vastag fás részeket illetve gyökérnyakat láthatóvá teszik, évi néhány nyírást elvégeznek ezzel kisebb pompomokat kialakítva a növényeken. Azonban az összhatás inkább egy hegyvidéki erdőre emlékeztet, mint egy épített kertre.